Definíció
A szanszkrit jóga (yoga) szó gyökere a yuj tő. Ennek jelentése: összeköt (latinul iungere), egyesül, elmerül, leigáz, fegyelmez.[1] Egyesülés Istennel, kapcsolódás a jóval, a test és az elme fegyelmezése, leigázása révén, annak magasztos, nem pedig kizsigerelő értelmében (jó iga).
A magyar nyelv értelmező szótára szerint vallási értelemben egy „hindu bölcseleti rendszer”[2], amely elvezet a megvilágosodáshoz. Indián kívül vett értelmezésben ezen a bölcseleten alapuló „olyan gyakorlatok rendszere, amelyeket különféle testhelyzetekben, elernyesztett izmokkal, a lélegzet szabályozásával végeznek az egészség védelmére, esetleg gyógyító céllal.”[3]
Nem vallás
A közhiedelemmel ellentétben a jóga nem vallás: sokkal inkább egy életmód, amelyet bárki követhet, vallásos meggyőződésétől függetlenül. Olyan szabályozott életforma, amely keretet ad az egyén létezésének. Lelki gyakorlatok, imák, elmélkedések szinte minden vallásban találhatók, ahogy a böjt fogalma sem ismeretlen a hívők körében.[4] A különbség pusztán a formában van, a külsőségekben, a rituálékban – formán túli valódi lényeg azonban egy és örökérvényű.
Weninger így fogalmazza meg a jóga szellemiségét: „önmagunk megkeresése, megtalálása.”[5]
Jógahagyományok
A jóga mint szellemi út többféle lehet, irányzatonként más-más kerül a középpontba.
Patañjali (Kr.e. 4. század) jógáról írt aforizmája, a Yoga-sūtra a jóga-gyakorlás alapvető elemeit foglalja endszerbe (nyolcágú jóga / királyi jóga / aṣṭāṅga–jóga), iránymutatást adva a gyakorláshoz. Ennek első két foka az etika és az erény lépcsőfokai: a tilalmak (yama – nem-ártás, tartózkodás a hamis beszédtől, a lopástól, az élvhajhászástól és a tulajdon fölösleges felhalmozásától ) és a szabályozó elvek (niyama – tisztaság, elégedettség, önfegyelem, az önvaló szentírásokon keresztüli tanulmányozása, Isteni iránti teljes odaadás). A harmadik lépés a testgyakorlás (āsana), majd a légző gyakorlatok (prāṇāyāma), az érzékek lekötése(pratyāhāra), a koncentráció (dhāraṇā), a meditáció (dhyāna), végül pedig a lelki elmerülés (samādhi).
Van olyan irányzat, amelyik az önzetlen, Istennek felajánlott cselekedetek jógáját (karma-jóga), a tudás jógáját (jñāna-jóga), a fent említett nyolc lépcsős rendszert (rāja-jóga), valamint az Isten iránti szeretet jógáját (bhakti-jóga) hirdeti mindenek előtt. Ők úgy tartják, hogy „Valamennyi yoga a bhakti-yogában tetőzik, […] minden más yoga csupán eszköz arra, hogy az ember elérje a bhaktit a bhakti-yogában. A yoga valójában bhakti-yogát jelent, mert minden yoga fokozatosan az igazi cél, a bhakti-yoga felé vezeti az embert. […] A csúcsot a bhakti-yoga jelenti, amikor a yogī – az aṣṭāṅga-yogán túlhaladva – eléri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát.”[6]
A klasszikus jógahagyományok és azok szentírásai kevés szót ejtenek a testhelyzetekről. Patañjali mindössze a következőket írja azokról: „[A helyesen végrehajtott] testhelyzet (āsana) szilárdan megtartott és kényelmes […,] kivitelezése erőlködés nélküli, s benne a [meditációban zajló] tudati átalakulások vég nélkül [fenntarthatók].”[7] Vagyis a testgyakorlás mindössze ahhoz szükséges, hogy az ember korlátlan ideig benne tudjon maradni a választott testhelyzetben, míg Istenen meditál.
Hatha-jóga
Nem mindenki követi a fenti utak valamelyikét. Testgyakorlás gyanánt a jóga stúdiókban leginkább a haṭha-yoga gyakorlása terjedt el.
A haṭha-yoga magyarországi úttörője, Selvarajan Yesudian Indiából érkezett Magyarországra azzal a céllal, hogy összekapcsolja a keleti és a nyugati életmódot.[8] Szerinte a haṭha-yoga „a tökéletes egészség útja.”[9]
A haṭha szó valójában két betű: HA (pozitív áram, Nap) és THA (negatív áram, Hold) – együtt a pozitív és a negatív energiák tökéletes ismeretét, „teljes harmóniában és egyensúlyban való összekapcsolását, a fölöttük való feltétlen uralkodni tudást, azaz »ÉN«-ünk igájába kényszerítését”[10] jelenti.
Napjainkban különösen érvényesek Yesudian gondolatai: „A világnak sohasem volt jobban szüksége egészségre, mint ma, hogy a technika vívmányainak idegölő, súlyos megterhelését megbetegedés nélkül kibírja. […] A jóga megmutatja az utat, hogyan vezessük a természet erőit öntudatosan, a saját törvényei szerint, testünkben és lelkünkben, minden rendellenességet kiküszöbölve.”[11]
Weninger Antal szerint a jóga „amellett, hogy az emberi szellem fejlesztésének a legrövidebb útja […], a szervezetet egészségessé, ellenállóvá teszi.”[12]
Felhasznált irodalom
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. Bhaktivedanta Book Trust, 2008.
Gaura Kṛṣṇa Dāsa (Dr. Tóth-Soma László) (ford.): Yoga-sūtra 2. (Oktatási segédanyag). Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2017.
Weninger Antal: A keleti jóga. Média Kiadó, Budapest, 1987.
Yesudian, Selvarajan – Haich Erzsébet: Sport és jóga. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2018.
[1] Weninger 1987: 9.
[2] http://ertelmezo.oszk.hu/kereses.php?kereses=jóga
[3] http://ertelmezo.oszk.hu/kereses.php?kereses=jóga
[4] Weninger 1987: 11.
[5] Weninger 1987: 13.
[6] Bhg. 6.47. magyarázat.
[7] Gaura Kṛṣṇa 2017: II.46–47.
[8] Yesudian – Haich 2018: hátoldal.
[9] Yesudian – Haich 2018: 16.
[10] Yesudian – Haich 2018: 16.
[11] Yesudian – Haich 2018: 8.
[12] Weninger 1987: 13.